A hónap képe

Megszakítom a híd témájú havi képek sorozatát ebben a hónapban.
Szomorú hírek érkeztek.
Legnagyobbjaink egyike június 14-én távozott közülünk.
Akadémiai és tudományos eredményeinek értékelése vagy megvitatása messze meghaladja ennek a honlapnak a kereteit.
Szeretnék valamit megosztani az emberről, aki a gyűjtemény és a rengeteg építőminta mögött állt.
Gyűjteménye több mint két tonna volt (ahogy ő szokta mondani), és elképesztő méretű és változatosságú volt.
Megszerezte például a Reiffenstein gyűjteményt. Azt mondta, hogy bizonyítania kellett annak idején az Anker-tudását, hogy méltóvá váljon arra, hogy lehetőséget kapjon a kövek megvásárlására.
Nagyon fog hiányozni nekünk, hiszen a Marterbauer / Reiffenstein / Hübl / stb. generáció után az osztrák Anker közösség motorjaként emelkedett ki. Találkozókat szervezett, sok gyűjtővel tartotta a kapcsolatot.
Nagy szerencsém volt, hogy 2009-ben kapcsolatba kerülhettem vele. Az évek során gyümölcsöző levelezést folytattunk. Az (írógéppel írt) leveleire várva megtanított arra, hogy a postaládában értékes dolgok lehetnek a kifizetendő számlákon vagy az ablakmosáshoz használt reklámújságokon kívül.
Anker témákban mindig a csúcson volt. Mindig hajlandó volt segíteni információkkal, kövekkel, vagy az emberek kapcsolatba hozásával.
Aktív évei után találkoztam vele. Soha nem éreztem azonban, hogy tudományos karrierje vagy volt parlamenti képviselő státusza miatt nagyobb embernek tartotta volna magát.
Mindig melegszívű, csevegő, elbűvölő ember volt, mérhetetlenül széles műveltséggel és tudással. Még az is lenyűgözött, hogy tud néhány magyar mondatot és szót (pl. bor, szeretlek).
A traiskircheni vagy az otthonában tartott találkozók életre szóló emlékek maradnak mindazoknak, akiknek szerencséjük volt részt venni rajtuk.
Az első emlékem róla, hogy elküldtem neki egy listát kb. 30-40 kőből, ami akkoriban a gyűjteményemből hiányzott. Meghívott Bécsbe, és a hiányzó köveket egy kis kartondobozban a kezembe adta. Megkérdeztem tőle, hogy mennyit kellene fizetnem értük. Soha nem felejtem el a válaszát: tedd ugyanezt negyven év múlva, amikor egy fiatal gyűjtőnek szüksége lesz kövekre.
Nyugodjék békében !

(balról jobbra: Herbert Thaler, Gerhart Bruckmann, Jörn Kaniak, Monica Klebesits, középen a Tadzs Mahal modellje)