A híd fejlesztések utolsó fejezete kerül ebben a hónapban terítékre.
A két korábbi híd sorozat tapasztalatai alapján egy olyan újítást vezettek be, amely csak összecsúsztatható elemekből álló hidakat tartalmazott. Ezek kinézete esztétikailag gyengébb az én nézetem szerint, bár ez megítélés kérdése. Az összeállítás tényleg sokkal egyszerűbb, mint a csavarozós változatban.
Az egyik elemfajtánál legalább az egyik oldalon van egy felhajtott oldal, ami megtartja a köveket. Ez a „korlát” szépen meg is fogja a lecsúszni készülő tetőköveket, de több fémlapot így nem lehet egymás mellé tenni, mert nagyobb tető felületek a fémlapokon átlógó tetőkövekkel vannak burkolva. A sarkukon álló kövek mintája átlós, így a tetőfelület szélén különböző vonalazású elemekre van szükség. Így az egész tetőkő réteget értelmetlenül megbonyolították. Ezt még tetézték később azzal, hogy a tetőkövek egyik oldala téglavörös, a másik palakék. Így a széleken szükséges darabok formájára és mintájára vonatkozó elvárások még több szükséges követ eredményeznek a két különböző szín miatt. A bemutatott modell vegyes: a DS7 egyszínű tetőköves, de a 7A kiegészítő kétszínű. Ez természetesen a híd építményen nem látszik.
Az újabb tető megoldási javaslat ugyanúgy nem küszöböli ki a felhelyezés stabilitási problémáját, mint a második híd sorozat fémlapos tetői. Azok esetében az alátámasztó kapuszerű váz billeg, ennek a megoldásnak a tetőszerkezetéhez már nincs is láb.
A két ellentétes oldali fémlapot egy keresztpánt tartja össze. Ezt a keresztpántot viszont olyan fém rudak tartják a helyén, amiknek nincs csavar nincs a végén, és meggörbítve sincsenek. Így az egész szerkezetet csak a reménykedés tartja össze, miközben komoly súlyú köveket teszünk fel rájuk a sarkukra állítva.
Az utolsó probléma a megújított tetőszerkezettel szintén régi-új. Oldalról nézve a sátortető üres. Ezt ugyanúgy oldották meg, mint az előző változatban. Égnek meredő falakat kell építeni a tető mellé jobbról és balról. Ezek a kőből rakott falak semmilyen szerkezeti kapcsolatban nincsenek a fém tetőszerkezettel. A tető maga az alátámasztó láb hiányában sokszor maga is billeg, és még a tetőn levő kövek is lecsúsznak, így a meredező falakat oldalra nyomják.
Nem szoktam segédeszközökkel építeni, és nagyon ritkán használok ragasztószalagot. Elég sokat építettem már ahhoz, hogy trükkösebb feladatokat is megoldjak. Ha viszont több alkalommal szétcsúszik egy tető a kezem alatt, és minden leborul, akkor a készlet megóvása érdekében én is a ragasztószalaghoz nyúlok. A szobafestők által használt, csak nagyon enyhén ragadós fajtát szoktam használni, ami vékony, és semmi nyomot nem hagy a köveken.
A megoldás nagyon mesterséges, egyáltalán nem ad olyan építési élményt, mint a hagyományos készletek.
Az itt bemutatott tetőköves készleteknek fennállt ugyanaz a problémája, mint a korábbi második híd sorozatban, hogy a mintákban szereplő építmények vagy hosszú hidak, vagy csodás tetőkkel rendelkező nagy házak voltak. Következményképpen a dobozban vagy a tetőelemek maradtak bent az építés végén, vagy a hidak. Az épületek jellegéből következik, hogy nagyon ritkán vannak nagy hidakon vagy hidak mellé szerkezetileg összeépítve nagy házak.
Sejthető, hogy a fejlesztés (mint más fém elemeket alkalmazó ötletek) Richter saját hozzájárulása az építőkockák megújításához. Az 1910-ben bekövetkezett halála után hirtelen le is lassult a sorozat fejlesztése. A körülötte levők valószínűleg belátták, hogy ez a kiegészítés sem fog az építőknek boldogságot hozni.
A jövő hónapban egy utolsó tető fejlesztést fogok bemutatni, ami falapokat alkalmazott. A Vidéki házak sorozat sem tudott igazi áttörésszerű sikert hozni.