Történeti áttekintés

A kockák története egészen a tizenkilencedik század közepéig nyúlik vissza. Ekkor már a kukuricacsuhából készült baba és a fából farigcsált kockák helyett célirányosan a gyermek számára készülő játékokat kezdtek gyártani.
Friedrich Fröbel, a modern óvoda intézményének kialakítója felismerte a játékkockának, mint a gyermeki kreativitás fejlesztési eszközének a fontosságát. A gyermek közösségi nevelésének egyik jeles képviselője, Dr Jan Georgens az 1870-es években már felhasználja Fröbel elméletét és tapasztalatait. Újságot adott ki "Neuer Kindergarten" (Az új óvoda) néven, az ott bemutatott játékokat pedig Georgens neve alatt készítették és árusították, mint oktató-nevelő játékokat. Georgens munkája során igénybe vette Gustav Lilienthal szolgálatait is. A művész Gustav egy sor illusztrációt készített Georgens egyéb könyveihez is. Munkája során Gustav kidolgozta egy építőkocka rendszer alapjait is. Ennek műszaki kivitelezéséhez igénybe vette bátyja, a mérnök Otto Lilienthal segítségét. Az építőkocka rendszer forradalmi újdonsága az volt, hogy a kocka nem fából, hanem kőből készült. Ennek következtében teljesen más stabilitása lesz az elkészített építményeknek.
A Lilienthal fivérek műszaki és művészi munkája kiváló volt. Ezt bizonyítja többek közt az is, hogy a repülés történetébe beírták a nevüket. Üzleti érzékük viszont nem volt. Nincs információ arról, hogy akár egy építőkocka készletet is eladtak volna. Látva, hogy ötletük anyagi eredményeket nem hoz, úgy döntöttek, hogy azt eladják. A vevő Friedrich Adolf Richter volt.
Ő az, aki az építőkockákat világsikerre vitte. Vállalata, mely a türingiai Rudolstadt-ban volt, mindennel foglalkozott, ami pénzt hozott.
Az üzleti tevékenységet növényi főzetek árusításával kezdte. Ezek természetesen a tyúkszemtől a reumáig mindent gyógyítottak. Ezt állította a gyár. És valószínűleg lehetett is benne valami, legalábbis az eladások ezt támasztották alá. Felvásárolta Németország legrégebbi üveggyárát is (amely 1570-től működött). Ennek feladata az volt a Richter birodalomban, hogy a gyógyfőzetek számára üvegeket, flakonokat készítsen. Ezen kívül a gramofonkészítésbe is belefogott. A századfordulón a legnagyobb német rögzített hanganyaggal büszkélkedhetett. Csokoládé gyártó részlege is volt. Nyomdát is vásárolt, hogy a termékek csomagolását, reklámanyagokat, építő mintákat saját vállalata készíthesse. Összefoglalva azt lehet mondani, hogy az a vállalkozó volt, akinek keze alatt minden arannyá változott. Könyörtelenül halmozott sikerre sikert. Ebben a vállalatcsoportban az építőkocka gyártása az egyik fő és húzó ágazat lett. Fennállása során 1884 és 1963 között becsülhetőleg három és öt milliárd közti követ gyártottak. Ezek a kövek különböző méretben, formában és színben készültek. A legkorábban készült készletek is (amelyek ma 120-130 évesek) a mai napig időt álló termékeknek bizonyultak. A korabeli kocka készleteknek jelenleg is óriási másodlagos kereskedelme van.




A vállalat két világháború csapásait is elviselte, de azt már csak rövid ideig, hogy az ország felosztása során Türingia a keleti, tehát szocialista Németország részévé vált. A szocialista tábor kereskedelmi kapcsolatai néhány éven belül drasztikusan lecsökkentek a Nyugattal. A teljesen megbízhatatlan szállítások (pl. karácsonyi dobozok februárban) és a minőség drasztikus romlása  megcsappantották a vevői érdeklődést. Tizennyolc év után egy olyan gyár, mely fénykorában a rudolstadti munkaképes lakosság 5%-át kitevő 649 alkalmazottja volt, végleg bezárta kapuit. A korlátolt proletárdiktatúra jellemző lépése volt, hogy a gyár megszüntetésekor a még készleten levő kockákat az udvarra dobálták ki. Aki arra járt, tetszés szerint vihetett belőlük haza magának. A gyár udvarán a mai napig egy egy méter széles, hat méter hosszú és ismeretlen méter magas hegy áll, ahova a maradékot kidobták.
Erre a barbarizmusra nincs magyarázat és mentség. A gyár bezárását követően az Anker kockák karrierjét a holland rajongók lelkesedése tartotta életben. 1979-ben alapították meg az Anker Barátai (Club Van Ankervriende - CVA) nevű szervezetet. Az azóta eltelt negyven évben a klub óriási munkát végzett az építőkockák fajtáinak katalogizálásban, rendszerezésében. Különösen nagy lendületet adott a rendszerezésnek és közzétételnek számítástechnika és az Internet fejlődése. Nagy segítség, hogy számítógépes programok, adatbázisok segítségével lehet a témakör adatait rendszerezni. További nagy előny, hogy a rendszerezett adatok elérhetővé tétele már csak a számítástechnikai ismeretektől függ. Egy nem túl komplikált honlap terve lehet, hogy nem szemet gyönyörködtető, de hasznos információkkal szolgálhat. A témával foglalkozók különösebb problémák nélkül felvehetik és tarthatják egymással a kapcsolatot. Természetesen az elvont és elméleti tevékenység mellett a klubélet mindig remek alkalom az építésre is. A kockák célja tulajdonképpen mindig ez is volt és ez is marad.

 A fal leomlása után a holland klub és számos más személy közreműködésével a rudolstadti gyárat újból elindították. A jelenleg is gyártott kockák minősége a régiekkel egyező, mivel a recept és a technológia azonos. Az új készleteket Magyarországon is lehet kapni.  Egy gyári szett reklámfotója a jobb oldalon látható. Áruk az egyszerűbb dobozok esetében tizenötezer forint körüli, a komolyabb kiegészítő dobozok már hetvenezerbe is kerülnek. Jelenleg a gyár csak a nagykaliberű kockák új sorozatát (GK NF) gyártja. Információk nincsenek azzal kapcsolatosan, hogy a fém kiegészítő elemek (híd, tető, stb.) avagy a kiskaliberű kockák ismételt gyártása terítékre került volna.

Aki a cég és a kockák történetéről bővebben szeretne olvasni, töltse le George F. Hardy 256 oldalas könyvét. Ez a honlapon angol és német nyelvű kiadásként, illetve teljes egészében magyar fordításként található meg a letöltések közt. A könyv borítóján a mellékelt képen látható templom látható, amely a GK NF 34-es dobozhoz tervezett (de soha ki nem adott) kiegészítő doboz segítségével lett volna megépíthető. A templom gótikus stílusú, Anker berkekben csak úgy hivatkoznak rá, mint a "nyolcszögletű szentélyes templom".